Pócsmegyer környéki szállások, programok, látnivalók

útiterveim Belépés
Hétvégére
Következő nyaralásra
Egyszer megnézném

Magyarország » Pest megye » Pócsmegyer  

Pócsmegyerről röviden

Budapesttől mintegy 26 kilométerre északra, a Duna főága és a Szentendrei-Duna által közrefogott Szentendrei-szigeten fekszik, üdülőövezete Surány. Pócsmegyer már az Árpád-korban lakott hely. A Rosd nemzetség ősi birtoka, majd a Visegrádtól a Csepel-szigetig húzódó királyi felségterület része. Pócsmegyer összetett helynevének első tagja arra utal, hogy egy "Pócs" nevű személyé volt, a második tag arra vonatkozik, hogy eredetileg a Megyer törzsbeliek települése. A lakosság egy évezreden át magyar anyanyelvű volt és maradt. A települést a tatárjárás pusztításai elkerülték. 1559-től a török hódoltsághoz tartozik, ekkor 46 adóköteles háza volt, és a hódoltság alatt sem pusztult el. A református egyházról már 1626-tól vannak írásos dokumentumok. Templomukat a Duna partján 1788-ban építették, amit 1818-ban megnagyobbítottak és tornyát is ekkor emelték. Anyakönyveik 1744-től veszik kezdetüket. Vályi András "Magyar országnak leírása" című 1796-99-ben írott munkája szerint "Lakosai hajósok többnyire a hajók vontatásával keresik élelmeket. Ide tartozik a leányfalusi puszta, itt vannak szőlőhegyeik…". 1848-ig a gróf Eszterházy család volt a földesura, utána gróf Breuen Ágoston örökölte, aki 1860 táján itteni birtokát több vállalkozónak adta el. 1838-ban árvíz pusztította el a községet, de az itt lakók újra felépítették a falut. 1848-ból fennmaradt feljegyzés szerint pócsmegyeri pék sütötte Kossuth Lajos asztalára a mindennapi kenyeret. A község a 20. századra éri el kiteljesedését, és "fénykora" az 1930-as évekre tehető, amikor közigazgatási székhely volt, s a polgárosodás is jelentős fejlődésnek indult. Leányfalu is Pócsmegyerhez, mint anyaközséghez tartozott 1949-ig. forrás: http://pocsmegyer.hu/helytortenet/

Értékelések  Írjon értékelést

Nézz körül máshol is

 
Ez az oldal cookie-kat használ, hogy biztosítsa a legjobb felhasználói élményt. Rendben